Külső: az előd modellhez képest sokkal szögletesebb lett a motor formája, de sportosságából semmit sem veszített. Végre egy kicsit bátrabban bántak az olaszok a festékválasztással, és olyan Kawás zölddel bolondították meg a legújabb robogójukat. Az NRG legszebb része - szerintem - a hátsó idom, aminek a végébe illesztették a vékony hátsó lámpát, amiben led sor világít.
Szerencsére a csomagtartóban az ülés alatt jó robogókhoz méltóan, elfér egy zárt bukósisak, így azt nem kell mindenhová magunkkal cipelni, például ügyintézések közben.
A kis motor egyik nagy újítása a műszerfala volt, amiben a főszerep a fordulatszámmérőé. Mellette van egy négyszögletes LCD kijelző, amiről le lehet olvasni a sebességet, az időt, a hűtővíz hőmérsékletét, a benzinszintet, az összes kilométert és a napi megtett kilométert. A műszerfal alatt ezen a típuson is megtalálható a csomagakasztó, amiről egy nagyobb huppanó után sem esik le a szatyor, mert egy rugó segítségével le lehet zárni a kampót. Kicsit nem tetszett, hogy a tanksapka körül található csavarok fele sajnos csak kamu (műanyag). Hát ez legyen a legnagyobb baja!
Az összeszerelési minőség első osztályú volt ezen a példányon.
Motor/váltó: 50 köbcenti, 85 km/h végsebesség. Ez azt hiszem ebben a kategóriában nem túl szokványos. A 4 lóerős kis féldecis, kétütemű, vízhűtéses motor szinte folyamatosan 8000-es fordulaton pörög, ha 20-szal, vagy ha 80-nal megyünk, akkor is a fordulatszámmérő mutatója mindig ezt mutatja. A röpsúlyos váltó így teszi a dolgát, ha ebben a tartományban a legerősebb az NRG motorja, akkor itt kell tartani a fordulatszámot, hogy haladjon a motorka.
Váz/futómű: a kis kerékhez és a budapesti utakhoz képest nagyon komfortosan viselkedik, ugyanakkor tempósan is lehet vele fordulgatni. Az első fordított villa nagyon jól harmonizál a vázzal és a hátsó futóművel. Élmény vele kanyargós úton menni.